Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


† Marian Cozma †

2009.02.18

†   Marian Cozma   †

 

Keresheted őt, nem leled, hiába,
se itt, se Fokföldön, se Ázsiába,
a múltba sem és a gazdag jövőben
akárki megszülethet már, csak ő nem.
Többé soha
nem gyúl ki halvány-furcsa mosolya.
Szegény a forgandó tündér szerencse,
hogy e csodát újólag megteremtse.

Kép 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Suhognak a fák, siratnak Téged,
Fejük búra hajtják máskor vidám növények.
Még mindig gyászolnak, az elhagyott barátok,
Színes mezőn ringó, ékszer virágok.
Egyik testvérük most is sírodon hever
A hajnali párában, bánatunk átölel.

Kép 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ártatlanok siratója

 

Déli fény a kereszt árnyékát rajzolja
A friss földkupacra.
Fájdalmad látványa okozza
A legszörnyűbb fájdalmat.
Szólna a szám,
A csönd végtelen.
Ha létezne megoldás
Nem lennék ily tétlen.
„Ha másképp lett volna”
„Ha tovább élhetne”
Minek is hangom szava,
Ha vigaszt úgyse lelsz.
„Mindennek ideje van”
„Semmi sincs véletlen”
Feledni utolsó próba,
Sírj, csak sírj, nem pisszenek.
Az összetört kis testbe életet
Többet úgyse lehel semmi se.
Sirassuk, sirassuk a legártatlanabbat.
Igazságtalan pillanat, hatalmad megmutattad...

Kép